MAGYAR ENGLISH DEUTSCH EUSKARA CATALÀ ESPAÑOL JĘZYK POLSKI FRANÇAIS ROMÂNĂ

Európai mozgalom a nemzeti régiók védelmében

EU jogszabályt a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért!

European Citizens' Initiative • Europako Hiritarren Ekimena • Европейска гражданска инициатива • Evropská občanská iniciativa • De europæiske borgerinitiativ • Euroopa kodanikualgatus • Eurooppalainen kansalaisaloite • L'initiative citoyenne européenne • Iniciativa dos cidadáns europeos • Πρωτοβουλία των Ευρωπαίων Πολιτών • Europees Burgerinitiatief • Europska Građanske inicijative • Tionscnamh Eorpach na Saorámach • Evrópskra ríkisborgara Initiative • Iniciativa Ciutadana Europea • Europejska Inicjatywa Obywatelska • Eiropas pilsoņu iniciatīva • Eiropas pilsoņu iniciatīva • Inizjattiva taċ-Ċittadini Ewropej • Európai polgári kezdeményezés • Europäische Bürgerinitiative • Iniziativa dei cittadini europei • Европейская гражданская инициатива • *Iniciativa dos Cidadãos Europeus • Iniciativa Ciudadana Europea • Iniţiativa cetăţenească europeană • Europeiska medborgarinitiativet • Európska občianska iniciatíva • Evropska državljanska pobuda • Avrupa Vatandaş Girişimi • Menter Dinasyddion Ewropeaidd

Közvetlen demokrácia és az EU A nemzeti régiók jogaiért Európai polgári kezdeményezés a régiók egyenlőségéért Legyen az önkéntesünk!
Kötelező információk Bővebb tájékoztatás Polgári bizottság Támogatók Hírek

Közvetlen demokrácia és uniós polgári kezdeményezés

A demokrácia első modellje, az antik görög demokrácia közvetlen demokrácia volt: ez azt jelentette, hogy a nép, azaz a szabad athéni polgárok közösen hoztak meg majdnem minden döntést. Ez azonban Periklész aranykora után (Kr.e. V. század) nagyon hamar felbomlott.

A felbomlás okai fontosak, hogy megértsük a közvetlen demokrácia mai lehetőségeit és eszközeit: az athéni agórára egyszerre 5-6000 ember fért be, és ez túl nagy tömeg volt ahhoz, hogy megfelelő vitákat lehessen lefolytatni, olyanokat, amelyekben a kérdések a közös érdekek kiegyensúlyozó látószöge alá kerülhetnek. Az eredmény a népgyűlés (ekklészia) gyors polarizálódása, a gazdagok és szegények közötti ellentét kiéleződése, az "osztályharc" demagógiája lett. Az sem vált a közvetlen (népgyűléses) demokrácia előnyére, hogy athéni polgárt havi 3-4 népgyűlésre hívták, és ezzel jelentős mértékben a politika, a közügyek rabjává tették, szenvedélyessége – mint Giovanni Sartori írja a demokráciáról szóló híres könyvében – a politika területére tevődött át, és mindez a gazdaság sorvadásához vezetett.

A modern korban a demokrácia újraalakításának a kerete már nem a városállam, hanem a területi állam lett. Ebben a keretben peddig már nem volt lehetséges a közvetlen demokrácia (az agóra-tanácskozás), helyébe a képviseleti demokrácia lépett, amely a parlamenti döntéshozatalt állította a népi döntéshozatal helyébe. Persze, ennek alapja az volt, hogy a demokratikus választások intézményének bevezetésével a parlamentek maguk váltak "népképviseletté".

A közvetlen demokrácia a XX-XXI. században jelentősen visszaszorult a modern államokban, a demokrácia modern felfogása a képviseletet helyezi a középpontba.

Ekkor a közvetlen demokráciának – pontosabban: a "nép" közvetlen beavatkozásának a politikai döntéshozatalba – a modern képviseleti rendszerekben három intézményes formája alakult ki. Ezek: a) a népszavazás (országos vagy helyi); b) a népi kezdeményezés; c) a visszahívás. Olyan intézmények, eljárások ezek, amelyeknek a célja: lehetőséget biztosítani a képviseleti demokrácia hibáinak ellensúlyozására.

Közülük a népszavazás a legelterjedtebb intézmény, mely lehetővé teszi, hogy a választópolgárok közvetlenül szavazzanak meghatározott politikai vagy törvényhozási kérdésekben. Annak érdekében, hogy a népszavazás eredménye legitim legyen, rendkívül fontos, hogy a kérdés lehetőleg a legegyszerűbb és legegyértelműbb megfogalmazást kapja (hogy minden választópolgár lehetőleg ugyanazt értse rajta), ezért a népszavazásra bocsájtandó kérdés megfogalmazása körültekintő szabályozást igényel. Ebből következik, hogy vannak kérdések, melyek népszavazásra való bocsátását az alkotmány vagy törvények tiltják. A népszavazás kiírásáról az alkotmányok és törvények rendelkeznek; ezek határozzák meg – például –, hogy mely kérdésekben kötelező a népszavazás, és melyek azok, amelyekben kiírása mérlegelés tárgya lehet. Eredményük kötőereje tekintetében pedig a népszavazások lehetnek ügydöntőek vagy konzultatívak.

Nincs egységes fogalomhasználat. A népszavazás fogalma helyett használják még a referendum és a plebiszcitum kifejezéseket is. A plebiszcitum kifejezés jobbára akkor használatos, ha a szuverenitás megváltozása (pl. egy terület hovatartozása) vagy a kormányforma/államforma megváltoztatása a kérdéses ügy. A referendum viszont inkább gyűjtőfogalom-jellegű.

A népi kezdeményezés (iniciatíva) esetében a közvetlen demokrácia arra irányul, hogy az állampolgárok kezdeményezhessék (természetesen megfelelő számú aláírás összegyűjtésével) valamely kérdés napirendre tűzését és megtárgyalását a törvényhozó testületekben. Ez szintén körültekintő szabályozást igényel, amely az aláírásgyűjtő ív formájára, hitelesítésére, az aláírásgyűjtés bejegyzésére, időtartamára, valamint a hiteles aláírások azon számára vonatkozik, amely szükséges ahhoz, hogy a népi kezdeményezés tárgyát a törvényhozó testület megtárgyalja. Az egyes országok gyakorlata ebben is szerteágazó.

A visszahívás intézményét – mellyel az állampolgárok megfelelő számú aláírás összegyűjtésével szavazást kezdeményezhetnek valamely megválasztott tisztségviselő hivatalból történő eltávolításáról – a parlamentáris rendszerekben általában nem alkalmazzák.

A politikatudomány álláspontja szerint a népszavazás alacsonyabb rendű eszköze a politikai döntéshozatalnak, mint a parlament; a közvetlen demokrácia pedig inkább kiegészítő és korrekciós eszköze a képviseleti demokráciának. Egyesek szerint a közvetlen demokrácia eszközei instabilitást okoznak a demokratikus működési rendben. Európa nemzeti régiói nézőpontjából azonban azt kell megállapítanunk, hogy a közvetlen demokrácia instabilitást, változást generáló hatása stratégiailag is fontos lehetőség, mert eszközt ad a kívánt közjogi változások (autonómia, önkormányzatiság) eléréséhez. Az instabilitáson itt tehát inkább "átmenetet" kell értenünk, a közjogi keretek alapvető átalakulását, amelyben a közvetlen demokrácia eljárásai kerülnek előtérbe. Erre vonatkozóan érdemes a magyar alkotmánybíróság egy fontos megállapítását idézni, amely szerint "a közvetlen hatalomgyakorlás a népszuverenitás gyakorlásának kivételes formája, amely azonban kivételes megvalósulása eseteiben a képviseleti hatalomgyakorlás fölött áll".

Az Európai Unió, érzékelvén, hogy a többszintű európai kormányzás bürokratizmusa az uniós polgárok szemében a demokrácia hiányaként és a kormányzás illegitim jellegeként jelenik meg, szintén a közvetlen demokrácia korrekciós eszközével próbál változtatni ezen.

Az európai polgári kezdeményezés intézményét a Lisszaboni Szerződés Szerződés vezette be első ízben, éspedig a következőképpen: "legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség". Ennek alapján született meg az az európai rendelet, amely szerint a kezdeményezést olyan polgári bizottság indíthatja el, amely legalább 7 olyan személyből áll, akik legalább 7 különböző tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, és ha köztük európai parlamenti képviselők vannak, akkor ők nem számíthatók be a taglétszámba. A tagállamonkénti legalacsonyabb támogatói számot az adott ország európai parlamenti képviselőinek a száma alapján állapítják meg (a megválasztott EP-képviselők számának 750-szerese).

A támogatói nyilatkozatok gyűjtése előtt a szervezőknek kérelmezniük kell a kezdeményezés nyilvántartásba vételét az Unió valamelyik hivatalos nyelvén, az Európai Bizottság által létrehozott online nyilvántartási rendszerben. Az így bejegyzett kérelemre a Bizottságnak két hónapon belül válaszolnia kell, és elutasíthatja a kérelem bejegyzését, amennyiben fennáll a következő helyzetek valamelyike: a) a polgári bizottság összetétele nem felel meg a szabályokban előírtaknak, nincs kijelölt képviselője; b) a kért jogi aktusra irányuló javaslat benyújtása nyilvánvalóan kívül esik a Bizottság hatáskörén, azon a hatáskörön, hogy a Bizottság a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktusokra nézve javaslatokat nyújtson be; c) nyilvánvalóan visszaélésszerű, komolytalan vagy zaklató jellegű; d) nyilvánvalóan ellentétes az uniós értékekkel. A nyilvántartásba vétel után a szervezők kérhetik, hogy az általuk javasolt kezdeményezés az EU más hivatalos nyelvein is nyilvántartásba kerüljön.

A támogató nyilatkozatok gyűjtése papír- vagy elektronikus formátumban történik, a támogatási nyilatkozat mintáját az egyes tagállamok eltérő módon szabályozhatják. A begyűjtött támogató nyilatkozatok ellenőrzését és igazolását az egyes országok illetékes hatóságai végzik el, ezeknek 3 hónapon belül kell kiállítaniuk az igazolást az érvényes nyilatkozatok számáról.

Mindezek után a kezdeményezők érdemi vizsgálatra és döntésre nyújthatják be kezdeményezésük a Európai Bizottsághoz, amelynek szintén 3 hónap áll a rendelkezésére, hogy eldöntse, hogyan kíván eljárni az ügyben. A Bizottság – megindokolt döntéssel – lényegében három lehetőség közül választhat: a) új jogszabályt javasol, mely az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament elé kerül; b) hatástanulmányt készíttet; c) nem hoz intézkedést.

Látható, hogy az uniós polgári kezdeményezéseknek elég nehéz tartalmi és procedurális korlátokkal kell megbírkózniuk. Mindazonáltal a "nemzeti" régiók nézőpontjából hasznos eszköznek bizonyulhatnak a sajátos hatáskörök elismertetésében, amennyiben sikerül ezt a kérdést közös európai kérdésként megfogalmazni.

2012-2013 © Minden jog fenntartva. Készítette és üzemelteti a ColorWeb
Közvetlen demokrácia és az EUA nemzeti régiók jogaiértKötelező információkBővebb tájékoztatásPolgári bizottságTámogatókHírekLegyen az önkéntesünk!
Partnerek
Székely Nemzeti Tanács Basque National Party Democratic Convergence of Catalonia Magyar Polgári Párt Erdélyi Magyar
Nemzeti Tanács
Erdélyi Magyar Néppárt Romániai Magyar Demokrata Szövetség Magyar Közösség Pártja
Partnerek
Budapest önkormányzata Gyergyó-
szentmiklós önkormányzata
Csíkszereda önkormányzata Sepsiszent-
györgy önkormányzata
Vác önkormányzata Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége Társaság a Kárpátmedencei Magyarságért Székelyföldért Társaság Kézdivásárhely
önkormányzata
Farkaslaka
önkormányzata
Kerepes önkormányzata Törökbálint önkormányzata Rákóczi Szövetség Csíkpálfalva önkormányzata Eger önkormányzata Budapest, XV. kerület önkormányzata Hódmezővásárhely önkormányzata Székelyderzs önkormányzata Egy Jobb Komáromért Polgári Kezdeményezés
Sepsireform egyesület Kápolnásfalu
önkormányzata
Szentegyháza
önkormányzata
Érd
önkormányzata
Erdélyi Körök Országos Szövetsége Szentendre
önkormányzata
Erdélyi Magyarságért Egyesületet Magyar Polgári Kör Polgári Társulás Civilek Háromszékért Szövetség
Eudoxia 20 Alapítvány Mány
önkormányzata
Székesfehérvár
önkormányzata
Makfalva
önkormányzata
Erdélyi Családszervezetek Szövetsége
Erdélyi Nagycsaládokért Egyesület Magyar Vár Alapítvány Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata FONTOS VAGY!©
mozgalom
Zebegény
önkormányzata
Vargyas
önkormányzata
Devecser
önkormányzata
Uzon
önkormányzata
Békés
önkormányzata
Szudétanémetek Országos Szövetsége Újkígyós
önkormányzata
Kaposvár
önkormányzata
Dévaványa
önkormányzata
Püspökladány
önkormányzata
Hunnia Baráti Kör Nagykanizsa
önkormányzata
Dunaújváros önkormányzata Enying
önkormányzata
Kisláng község
önkormányzata
Pusztaszabolcs
önkormányzata